De most így utólag hála a magasságosnak, hogy nem szültem gyereket….

Hol is hagytuk abba?

Huhúúúú valahol tavaj nyár végén… Az sem tegnap volt

Itt állítok neked örök emléket.

Öt nappal ezelőtt búcsúztam el Tőled örökre.

Tudnod kell, hogy én is és apukád is nagyon szerettünk volna Téged.

Nyugodj békében drága kisfiam. Ifj Anka Krisztián

Vége életem egy nagyon fontos szakaszának és minden olyan hirtelen történt, hogy azt hiszem még fel sem fogtam. Haza ment és nem leszünk többé lakótársak. Vissza jön ugyan Pestre de majd csak kollégiumba… Eddig is szart rám magasról és azt hiszem ez igy is marad. Eddig legalább a közelében lehetettem, csurrant csöppent némi törődés… De ennek vége. Mindennek vége. Eddig is magányos voltam mikor nem volt mellettem…

Megpróbálok a munkámba menekülni és a haverokba. Ugyan őt senki sem tudja pótolni… De talán idővel enyhül a fájdalom. Rettegek haza érni az üres lakásba és egyedül maradni… Egyedül a végtelen magányommal és mégis várom, mert már ott vagyok otthon. Igaz már nem sokáig. Lezárom ezt a szakaszt és elköltözöm. Részben mert kénytelen vagyok, részben meg nem vagyok hüly 35 rugot fizetni azért a szobáért… Bármennyire is az otthonomnak tekintem. De azt hiszem azt a lakást Sztív tette számomra otthonná. És mivel ő már nincs… Eszméletlenül hiányzik…

És meglepem kedvenc blogomat születésnapja alkalmából két új kategóriával, mégpedig egy versessel és egy videóssal. Az előbbiben saját verseimet fogom kiposztolni az utobbiban meg olyan videokat kommentel együtt amik sokat jelentenek nekem.

Ha nem foglalom le magam valamivel egyfolytában te jársz a fejemben és az egész bensőmet átjáró kínzó érzés…. A hiányod….

Keresek kutatok próbálkozom randizok szexelek másokkal keresem a szerelmet a törődést a boldogságot másoknál másokkal…. Keresem a boldogságot de nem találom… Keresek de mindig csak téged kereslek, mindig csak téged várlak. Mert hiába próbálkozom senkivel sem olyan jó mint veled. Senkihez sem olyan jó bújni mint hozzád, senkivel sem olyan jó a csók legyen bármilyen szenvedélyes senkivel sem olyan jó a szex…. És nem azért mert jó vagy az ágyban hanem mert szeretlek. Hiába keresek hiába kutatok én csak téged akarlak… Sétálok az utcán és a tekintetemmel téged kereslek hátha felbukkansz. Tudom, hogy nem mégis kereslek. Ilyen a szerelem, nem logikus nem reális.

Mindenki azt mondja felejtselek el lépjek túl rajtad. De hogy? Hogyan kell? Azt hittem jól tudok felejteni. De téged nem tudlak elfelejteni. Az érzések nem múlnak pedig ez lenne a természetes. Egy hete már hogy nem hívsz magadhoz, hogy nem ölelsz meg, hogy nem hívsz az ágyadba. Napok óta nem is láttalak mégis ez a kínzó érzés a szívem tájékán egyszerűen nem akar elmúlni.

Hallom ahogy nyílik és csukódik a kapu és azonnal hevesebben ver a szívem hátha te vagy az és várom hogy megzörgesd a redőnyt ahogy mindig szoktad… Nyílik csukódik a kapu… A redőny nem zörren, nem te jöttél haza…

És tudom mikor haza is érsz nem lesz sokkal jobb mint a magány. Talán rosszabb ha mellettem ülsz és tudom soha nem fogsz úgy érezni irántam ahogy én érzek irántad….

Aztán ide talált Nóri. Egy házibuli alkalmából, Sztiv ugy mutatta be mint jobarát. Illetve A Nő. Gyanus kellett volna hogy legyen már akkor, dehát a szerelem vak, bármennyire is elcsépelt szöveg, de igy van… Összegabajodtam a Nórival…. Aznap este még nem is volt semmi gond. Másnap kaptam meg az égtelen nagy lebaszást, hogy merészeltem összegabajodni A Nórival… Az Ő Nóriával. Nah akkor kezdett mindenkinek derengeni hogy tulajdonképpen mi is a helyet. Igen bele szeretett…. Nem tudom hogy hol mikor miért…. De ez a jelenlegi helyzet.

Természetesen padlóra kerültem. Ennek ellenére használ én pedig nem tudok nemet mondani neki. Kurvanagygáz és eszméletlen gyenge vagyok… Nagyon nehéz szavakba önteni ami most játszodik le bennem. Düh kétségbeesés szánalom vágy szerelem….

Most nem tudok tovább irni meg koncentrálni…. Majd később… máskor… legközelebb.

Az utolsó posztom óta nem kis dolgok változtak meg az életemben. Nem fogok mindent leírni mert vannak dolgok amiket örökre ki akarok törölni az emlékeimből. Asszem valami ilyesmit posztoltam már régebben… tudom h lehetetlen de én azért még próbálkozom XD hátha

Tehát oda vissza voltam Geráért… Szüleim elüldöztek otthonról és hozzá költöztem… egy hónap alatt tönkre ment a kapcsolatunk és szakítottunk.

Megfogtam magam és felköltöztem nagy fővárosunkba. Ahol is utolért a végzetem egy 19 éves egyetemista képében. (Későbbiekben Sztifler, Sztiv vagy Peti)

Elég nehéz szavakba önteni, ugyanakkor meg roppant egyszerű. Szerelmes lettem… Az igazi nagy betűs fülig szerelmes… Ami már csak azért is nevetséges mert eddig kétszer voltam és mind kétszer hosszú hónapok alatt szerettem bele a delikvensekbe. És akkor mint derült égből villámcsapás megjelenik Sztív…

A 2010-es sacura conon ismertem meg. Kint ültünk az expo udvarán a zöldben és békésen vizipipázgattunk.  A srácok nagy részét ismertem mert évek óta egy pokrócón iszogatunk. Volt néhány uj arc, Ő volt az egyik. Egyszer csak nagy lazán cigivel a szájában lezuttyan mellénk a pokrócra. Kezet nyújtok neki és bemutatkozom. “Orsi vagyok, szia!” “Sztifler. Stifter Péter…” Képzeljetek el egy igazi informatikus kocka srácot azt a tipikus sovány szemüveges lúzer gyereket… Hát ez volt nekem első pillanatban Sztív.  Megmondom őszintén olyan szinten nem vettem pasi számba…. kb levegőnek néztem csak mert egy másik sráccal voltam elfoglalva meg azzal, hogy vége a fél éves kapcsolatomnak meg, hogy haza kell mennem ha vége a connak a szüleimhez… Összehaverkodtunk, msn cimet is cseréltünk és ezzel kb ki is fujt részemről a történet.

Haza értem és a családomnak egy hét alatt megint sikerült elüldözniük otthonról. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre Sztívéknél volt egy kiadó szoba. Kapva kaptam az alkalmon és az első adandó alkalommal felcuccoltam. Nagyon kedvesen fogadott jókat beszélgettünk az első pár napban. Addig míg Ádám nálunk volt. Csak mert ő és a családja volt akik mindenben segítettek.

Ádám hétvégén haza ment… és hétfőn este ütött be a krach… Fiatalabb nálam, lakótárs, ráadásul nem is tettszik nagyon… Ezen dilemmáztam mig ő finoman taszigált a szobámba…. Lelökött az ágyra és olyan szenvedéllyel vetette rám magát… egyszerűen nem tudtam ellenállni neki. Egyszerűen lesokkolt mikor kapisgálni kezdtem mennyire félre ismertem Őt… Ahogy ott feküdtünk egymáson még ruhában és ahogy csókolt és ölelt… Nem tellett sok időbe míg az összes önkontrollomat félre söpörte. Csak az zakatolt az agyam helyén mennyire kívánom Őt. Hol nem szartam már le, hogy lakótárs meg, hogy 3 évvel fiatalabb! Bele túrtam a hajába és csókoltam ahol értem.

11 körül vonultunk be a szobámba és hajnali fél 4 volt mikor kitántorogtunk különböző testnedvektől csatakosan egy szál cigire.  Aznap hajnalban összebújva aludtunk el.

Egy hétig minden rendben volt. Nem láttunk egymáson túl. Ki sem léptünk a lakásból. Szex, evés, alvás, cigi és néha egy egy film lazításnak. Hogy mi romlott el…. Távoli halvány elképzelésem van…. de semmi konkrét. Egyszer csak Ő sem tudja miért de kb 5 perc alatt  eldurrant. Ez megesett még párszor, máig megesik néha. Egyszer volt hajlandó bővebben kifejteni… Ő alapjáraton a nőket csak szextárgynak tekinti és egyik iránt sem érez semmit. Azt mondta addig minden rendben volt mig engem is így kezelt. Aztán valami oknál fogva elkezdett tisztelni. (Ti ezt elhiszitek? Nekem nagyon nehezemre esik…. ) Lényeg a lényeg h pinából hirtelen átvedlettem egy emberi lénnyé. Az ő elmondása szerint ha belegondol abba h velem van és h én én vagyok és h én milyen aranyos kedves rendes szép stb stb stb lány vagyok és h velem hangsúlyozom VELEM mennyire jó… Ilyesmit azóta sem mondott nekem.

Teltek a napok a hetek… Egyre közelebb kerültem hozzá. Ebben közre játszanak a hétköznapok, mikor mindenhova kísérgetett és kézen fogva sétáltunk a városban. Mikor teszek veszek a konyhában kijön és megpuszil és megölel. Mikor leülök mellé a földre filmet nézni beültet az ölébe mikor meg gyújtja nekem a cigit mikor szex után magához húz ölel és puszilgat. Mikor összebújva alszunk el…. Persze a hétköznapok ennyire nem idilliek mi is vitatkozunk és veszekszünk néha…  De ezek a dolgok voltak azok amik miatt idáig fajultam…. A vicces az volt, hogy előbb látszott rajtam mint hogy nekem magamnak feltünt volna… Egy jóbarát volt aki a fejemre kolintott és közölte mennyire lesír rólam. Ahogy Rá nézek…. Akkor még nem értettem és nem is akartam megérteni… Nem akartam ezt a szerelmet.

Most mégis lubickolok benne és ami hihetetlen minden apró édes bús szenvedésétől a lehengerlő szexig élvezem minden másodpercét. Amelett hogy vannak problémáim… ki sem merem mondani… de boldoggá tesz…

Pár órája ment haza Veszprémbe… Írtó üres nélküle a lakás…. Ezért is álltam neki írogatni. Jah és közben persze sms-ezek Vele…

Nagyon rég nem írtam verset. Bálintnak először, Andrásnak másodszor… És most megint megszállt az ihlet. Ilyen hatással van rám a szerelem, verset írok tőle….

Csak elvétve jut eszembe néha kelars… Furcsa volt az utólsó nagy paf talin ő maga hozta fel az első éjjszakánkat… Még mindig fentartom, hogy ő volt a másik felem mindentől függetlenül. Néha még eszembe jutnak az együtt töltött idők, de most már olyan távolinak tűnik. Annyi minden változott azóta. Emlékszem egyszer régen megkérdeztem tőle: “Ugye soha nem lesz olyan h mi majd egyszer nem beszélünk egymással? Azt nem élném túl… ” Erre magához ölelt azt mondta butuska vagyok és megigérte nekem hogy ez soha nem fordulhat elő. Már nincs mellettem én mégis élek… De a szívem egy darabkája azt hiszem örökre nála marad. Néha sajnálom hogy a multat nem lehet megnemtörténté tenni. Sok szenvedéstől kímélhetnénk meg egymást.

Miért is jártam erre olyan régen?

Egyszerű a válasz. Végre boldog vagyok.

Jah és a delikvens aki tehet róla, hogy már nem vagyok magányos Gera névre hallgat

Ugyan vannak kisebb zökkenők leginkább a családom miatt… de úgy érzem végre sinen van az életem…

Tochi kitalálta h igyzunk. Mindig kapható vagyok egy kis vébékára főleg ha a társaság is jó hozzá. Ugy volt h sokan leszünk Normann is hoz népeket. Aztán mikor oda értünk a bástyához egyedül Tochi várt ránk. Jah Ádival voltam. Kérdeztem mi a fasz, hát Normann lázas… nem jön… Neki álltunk 4 liter vébékának hárman. Telefonálgattunk párat iszogattunk dumcsiztunk, eljöt Ádi két haverja el is mentek. Aztán befutott Gergő. Nem Az A Gergő… Hanem egy másik XD Vele egészen tegnap éjjszakáig haverinak volt mondható a kapcsolatom. Annó rockerek.hu-n szedtem össze és kiderült h ő is anime fan. Először csak erről aztán már sokminden másról is beszélgettünk. Tehát elhivtam őt is inni. Kocsival jött, egy üveg pezsgővel meg egy haverjával Balázzsal. Ádinak jött a frankó ötlete h menjünk ki akkor Pécsváradra és igyunk tovább a Jovánban. Bepattantunk a kocsiba és száguldottunk is. Lecsuszott egy kis vébéká ott is meg sör. Eléggé be voltam állva és megkérdeztem Áditól nem jönne e fel hozzám. Mondta h nem. Még jó h józanabb volt mint én különben fogtuk volna a fejünket másnap… Aztán nem tudom h történhetett de már vadul smároltam Gergővel a zenegép mellett. Meg kell hagyni őrült jól csókol…. Smároltunk már percek óta folyamatosan és egyszer csak Tochi támolyog hozzám h szarul van. Úgy volt h nálam alszik, de nem fülött hozzá a fogam h igy haza vigyem. Megkérdeztem Gergőt nem lenne e nagy gáz ha haza vinnénk. Eléggé be volt baszva meg én is meg Tochi is. Úgyogy nem igazán éreztem a dolog súlyát. De végülis egyben megérkeztünk Pécsre ás aztán egyben vissza is értünk pécsváradra. Balázs közben megpróbált közelebbról megismerkedni Klaudiával de a kedves FarkasDani keresztbe tett neki… Nocomment. Mi Gergővel már egy laza petting kellős közepén jártunk a Jován falának dőlve… Mikor nagy nehezen leszakadtam a szájáról akkor láttam h Balázs nincs jól, megbeszéltük h akkor Gergő haza viszi. Elhívtak magukkal és mondta Gergő h ha eljövök akkor haza is hoz. Kész csoda h nem kapcsolatak le minket… Meg h végülis megérkeztünk Bolyba egyben. Leraktuk Balázst is ujra egymásba gabalyodtunk a kocsi motorháztetején. Nagy nehezen leszakadtunk egymásról és mondtam h akkor vigyen haza. Zokszó nélkül haza fuvarozottt. Felvittem a várhoz lesétáltunk a várkertbe, beszélgettünk… Leültünk a tűzrakó helyhez és újból vad smárolásba kezdtünk. Nem is tudom szavakba önteni milyen hatással volt rám… A vad szenvedély ahogyan csókolt ahogyan simogatott. Éreztem h csak engem akar senki mást…Elindultunk vissza felé a kocsihoz h hazamenjen. Nem akartam h vége legyen az éjjszakának… Beültünk és lehajtottunk a házunkig. Megkérdezte mit szólnék ha csak úgy elrabolna… Nem lett volna elég erőm nemet mondani neki, nem volt elég erőm elszabadulni a csókjából. Ha csak egy picit is erőszakosabb… De nem volt az, csak a csókjával ostromolt. Nagy nehezen elszakadtam tőle és bejöttem a házba….

Azóta is azon gondolkodom hová lett az a tegnap éjjszakai szenvedély. Ma már hül helyét sem látom… Beszéltünk néhány mondatot msn-en és megígérte h csütörtökön elvisz motoroni. Majd megírom a fejleményeket.